Egy kicsit azért nem ennyire egyszerű a dolog DLPH!
Az való igaz, hogy a piacon minden irányban lehet kereskedni és abból pénzt keresni vagy veszíteni, de nem biztos, hogy mindkettő egyformán jól megy. Ha kimegyek a tátrába, akkor fölfelé sokkal élvezetesebb mennem mint lefelé sőt ha tehetem, akkor lefelé valamni lanovka szerű képződménnyel jövök, mert utálom a lefelé irányt. Rá kellett jöjjek, hogy a rv-ek esetében sokkal hatékonyabb vagyok mint aljvadász és nekem ez elég. Ez esetben vállalom ezt a minősítést. Másrészről ha olyannak ítélem a helyzetet sokkal könnyebben tudok hátradőlni és távol maradni - nincs kényszeres trade-elési ingerem, mert nem akarok állandóan melózni, ha rossz az idő hát pihenőnapot tartok.
Vakmajomról és az egyéb csodaszakértőkről is van saját véleményem, vannak jó írásaik de általában csak hasbölcseknek tartom őket. Néha napján , ha másért nem hát szórakozásból bele szoktam olvani a csoda elemzéseikbe néha jókat röhögök rajtuk. A héten talán a csaártcenteren volt amikor az egyik nagyszakértő elköszönt, mert el kezdett trédelgetni élesben is és már nem maradt ideje írosgatni.... azt hiszem no comment. hát ennyi röviden.. ez egy másnézőpontú vélemény akart lenni....
Az új közös blog végleges formája : részben fizetős.
Bárki számára elérhető, bizonyos menüpontok azonban zártak, és csak blogtagoknak elérhetőek. Gondolom sejtitek, melyek azok. Mondjuk így : a megítélésem szerint érdemi információval bíróak zártak. Ez a link az új közös blogba visz :
http://www.dlphkozosblog.eoldal.hu/
Bárki számára elérhető, bizonyos menüpontok azonban zártak, és csak blogtagoknak elérhetőek. Gondolom sejtitek, melyek azok. Mondjuk így : a megítélésem szerint érdemi információval bíróak zártak. Ez a link az új közös blogba visz :
http://www.dlphkozosblog.eoldal.hu/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
14 megjegyzés:
Bugsy és Vakmajom nem említhető egy lapon. Node nem akarok "személyeskedni"
en meg ismerem ot, es vakmajom-erzekeny vagyok...szoval ....:)))
Vakmajom kötelező reggeli irodalom minden spekinek..punktum.
Vakmajom írásai tetszenek, ahogy sajátos stílusban fogalmazza meg gondolatait. De mindenki gondolkodjon a saját fejével is, és szűrje le, mit tart a legjobbnak.
"Aki tudja, csinálja. Aki nem, az tanítja. Aki meg annyit sem tud, könyvet ír róla." :))
Tisztelet a kivételnek, és a kivétel erősíti a szabályt! :)
Guszt
Kedves Zuzzom, azért én egyetértek ám veled, és megértelek...de nagyon is...hasbölcsből tengert lehet rekeszteni..
Vakmajom egy igen ritka kivétel ez alól, tán nem is nagyon van több...tán még Szélanyó néven írogató illető irásai ami lekötnek, de ő kicsit "komolytalan " is tud lenni, a szó nem pejoratív értelmében...ahogy én is...
Vakmajom 2000-2004 között a Portfólión rengeteget publikált.
Szerény meglátásom szerint nem időpocsékolás lesz, ha esetleg ráérő idődben belemézel...
Szervusz Zuzzom ! :))
Szembetűnő a színvonalbéli eltérés a mai állapotok és az akkori között. Drámai a különbség. No komment a színvonal most.
nem véletlenül mentek el sokan pf-ről... és nem véletlenül fognak még elmenni...
jóhétvégét...
azt hiszem megint unatkozni fogok egydarabig....
az aigkezdte az újabb táncot...
páholy gyerekek, páholy...
Ha nem tetszik, el lehet menni... :)
Szóval akkor egy régi írás vakmajomtól:
"Sose hagyjuk, hogy egy spekulatív üzletünk befektetéssé fajuljon." - Jesse Livermore
A számtalan tőzsdei hiedelem közül az egyik legveszedelmesebb: egy veszteséges pozícióra rá kell venni, hogy a bekerülési ár, úgymond, alacsonyabb legyen.
Akik ezt a módszert követik, abból indulnak ki, hogy az árfolyam nem esik egy bizonyos szint alá, és ha a tőkét megfelelő kis morzsákra osztják, akkor az elképzelhető legalacsonyabb árfolyamon is tudnak vásárolni, s végül győztesen kerülnek ki az akcióból. Több vitatható alapvetés is található ebben az elképzelésben. Egy trendszerűen eső részvény okkal esik, és amíg a trend nem sérül, sokkal nagyobb az esélye a trend folytatódásának, magyarul semmi nem garantálja, hogy az "ez alá nem esik" szint valóban megfogja az árfolyamot �rendszerint pont az ilyen szintek átverése után kezdődik az igazi filmszakadás. Másrészt ha valaki eleve ilyen stratégiával vásárol és felkészül lélekben az esésre (furcsa versenyforma, úgy kilépni a ringbe, hogy mindjárt az ellenfél pusztító ütésére számítok), akkor tőkéje apró töredékét helyezi az első üzletbe, hogy később is tudjon vásárolni, ha pedig neadjisten emelkedik az árfolyam, akkor már kisebb nyereséget is �realizál�, ami az egész portfolióra vetítve elenyésző haszon, viszont nagy kockázat. Ha a veszteségre ráveszünk, csak menekülni próbálunk a tény elől, hogy rosszul mértük fel a piaci helyzetet. A leátlagolás komoly pszichés nyomás alatt is tartja a spekulánst, hiszen állandó és nagy veszteségeket kell elviselnie, s a tartós kudarcélmény pedig még az erős egyéniséget is kikezdi, hiszen a sikeres spekulációhoz elengedhetetlen az önbizalom: bízni abban, hogy amit csinálok, az helyes.
És mi a helyes döntés? Amit a piac visszaigazol. Akkor volt helyes egy vételi döntés, ha az árfolyam emelkedik, azaz a piac rábólintott az elképzelésünkre. Ha veszteségbe sodródtunk, csak annyit jelent, hogy tévedtünk. Változtat-e a tévedés tényén valamit, hogy nem realizáljuk a veszteséget? A veszteség nem ismer minket, tőlünk függetlenül létezik, ezért a léte vagy nem léte nem a realizáláson múlik: van. Ha a veszteséggel gyorsan leszámolunk, megkíméljük magunkat nemcsak a nagyobb tőkevesztéstől, de önbizalmunk összeomlásától is. És kezünkben marad a tőke derékhada, amivel megint kecsegtető üzletek után nézhetünk egy új bikapiacon, s nem kell komoly veszteségek menedzselésével tölteni az időt. Mégha valaki épségben mászik is ki egy leátlagolós játékból, sokat veszíthet azon, hogy közben számtalan kiváló vételt elszalaszt, mert tőkéjét és energiáját leköti a rossz üzlet, és a mersze is elfogy, hogy bátran belépjen egy új, ígéretes pozícióba. A portfólióban sokáig bennhagyott veszteséges pozíció olyan, mint a rohadt gyümölcs a kosárban: előbb-utóbb megfertőzi az épet is.
A letátlagolás nemcsak brutális medvepiacokba viheti bele a játékost a legrosszabb részvényekben nyakig ülve, de még bikában is gyatra részvényválasztást eredményez: portfóliónkban egyre csak nő azon problémás részvények súlya, melyek komoly eladói nyomás alatt állnak és trendszerűen esnek, viszont messziről elkerüljük azokat az emelkedő részvényeket, melyeket az intézmények nagy kedvvel vásárolnak, hiszen egyre csak öljük a drága tőkét a bukóba, anyagi és szellemi forrásainkat is felemészti a veszteséggel való viaskodás.
Ha a kezdeti beszerzésünk veszteséget mutat, a részvényt célszerű eladni az előre kijelölt, legfeljebb 7-8%-os stop loss limiten. Ez egy maximális érték, a pontosan időzített, utóbb sikertelennek bizonyuló vételeknél az 5% körüli veszteségnek is komoly üzenete van. Hogy ez kevés, és ekkora fluktuáció természetes lehet egy trendszerűen emelkedő papírnál is? Így van, ezért kell a középtávú játékban a vételt egy trendszerű elmozdulás valódi kezdőpontjához közel, a sávból vagy a bázisból való kitörés fölé 1-2%-al helyezni, ott akár már az 5%-os visszaesés is veszély-jelzés. Ha a vétellel elkésünk, és a kulcs-ár fölött 10%-al vásárolunk, egy természetes korrekció is megütheti a stop loss szintet, azaz úgy sodródunk ki a pozícióból, hogy a papír viselkedése nem is aggasztó. Ha viszont a papír a kulcs-ár alá esik, szóba sem jöhet semmilyen kifogás, remek pletyka vagy pompás hír, reménykedés a közeli korrekcióban, s legkevésbe a �hosszútávú befektetésre� történő hivatkozás. Fölösleges vitatkozni a piaccal.
Ha időben limitáljuk a veszteséget, s egy-egy üzletbe csak tőkénk kisebb hányadát fektetjük, az egész tőkére vetítve soha nem ér egy-két percentnél nagyobb veszteség egyetlen rossz elgondolás miatt. És hányszor, de hányszor téved az ember! Ha a piac azt mondta, hogy tévedtünk, fizessük meg az árát. És ez bizony akkor is javallandó gyakorlat, ha a részvény aztán gyorsan talpraáll, és akár egykori beszerzési árunk fölé emelkedik. Hiszen nem azért adtuk el, mert biztosan tudtuk, hogy esni fog tovább, hanem azért, mert idáig esett. Nem szabad lehetőséget adni a nagy veszteségnek. A stop loss sosem jó vagy rossz, hanem szükséges: ha be kell vetni, akkor a vétellel volt a baj. A tűzért sem poroltót hibáztatjuk. Ha pedig olyan remek a papír, nyugodtan meg lehet venni újra, első vételünk szintje fölött is, hiszen nem az a lényeg, hogy hol vettük a papírt, hanem hogy profitot csináljunk.
Ha viszont igazunk volt, és a részvény emelkedik, semmi sem szól az ellen, hogy tovább vásároljuk drágábban, hiszen még ha fel is tornázzuk az új vételünkkel az átlagárat, az eddig partvonalon várakozó pénzt egy már induláskor bíztató üzletbe helyeztük.
Ezzel a metódussal akár öt tévedésünket kompenzálja egyetlen jó döntés, persze csak ha a nyugodtan tudjuk tartani a nyerő pozíciót. Idegesnek lenni és azonnal cselekedni a veszteség láttán kell, a nyerő üzlet miatt -azaz olyan pénz miatt, ami eddig sosem volt a miénk- fölösleges aggódni. Egy már indulásnál is nyereséges üzletből nyugodtan lehet hosszútávú befektetés �egészen addig, amíg maga a piac nem figyelmeztet, hogy ideje kiszállni.
Egy stratégián belül minden összefügg mindennel. Annál, aki szigorú veszteséglimitálást alkalmaz, fel sem merülhet a leátlagolás, hiszen azon a ponton, ahol szóba jöhetne, éppen elad és realizálja a veszteséget. A veszteséglimitálás másik szükségszerű következénye, hogy nem lehet akárhol és akármikor vásárolni, csak a legjobb részvényt és a lemegfelelőbbnek vélt pillanatban, hiszen különben csupa-csupa értelmetlen stop loss lesz üzleteink listája. Ezért ha valaki betartja a szűk veszteséglimitálás alapszabályát, a vélemények és hírek helyett kénytelen lesz a piacot figyelni. A vélemény a holnappal foglalkozik, a piac csak arról beszél, hogy mi van ma. A szigorú veszteséglimitálás áttételesen rengeteg fölösleges teendőtől megszabadít, nemcsak a legfőbb védelmi eszköz, de el is riaszt az oktalan kereskedéstől.
A középtávon sikeresnek bizonyuló vételnek egyébként megvan az a különös jellemzője, hogy nagyon jól indul, s akár egy nap elteltével -de sokszor a beszállás pillanatától fogva- nyereséges. Ha viszont veszteség van egy friss beszerzésen, van ok az aggodalomra: míg a nyereséges pozíció miatt nyugodtan alhatunk, a veszteséget nem szabad őrizetlenül magára hagyni.
Ha nem akarunk tűzvészt, az első felcsapó lángot tapossuk el.
szerintem ezen írásait érdemes, összeszedtem topikba őket http://forum.portfolio.hu/topic.php?&t=54
ill már kapott egy sajátot
http://forum.portfolio.hu/topic.php?t=7993
No igen.
Ezt még nem olvastam, de szórol szóra ezt mesélem már több mint egy éve. Feleslegesen. Amíg van kutya, ban bolha is.
Amíg van tőzsde addig lúzerekkel óceánt lehet megtölteni a vizet kiszorítva.
Sok sikert.
Zuzzo,
én is "aljvadász" vagyok, bár nem ragaszkodom a dologhoz görcsösen. Egy egység vétel, ha esik tovább kiszállok, ha emelkedik, veszek még, még, még, egyre nagyobb adagokat, azután hitelre is, amíg tart a hitel és/vagy képződik a határidőn a pénz. Egy évben elég EGY ilyen fordított piramist felépíteni és mikor az emelkedés megállni látszik - vagy egyéb nyomós ok miatt - rádűteni a kollégákra. Ez jellemzően a teljes tőkére többszáz százalékot jelent, amibe belefér a sok kis hülye "szórakozásból" elkövetett trade is. Merthát olyan nincs (jellemhiba nálam tizeniksz év után IS!), hogy az embernek valamilyen pozíciója - mégha csak jelképes is - ne legyen :), tiszta drog ez a rothadt tőkepiac... (Ha shortolgatni próbálok, az nálam inkább erős kettes, harmatgyenge hármas. Vagy gyenge kettes, :) )
Link
Megjegyzés küldése