Legyen...leírom, hogy látom én.

Pánikszag terjeng ,kérem ne keltsük. Ugyanis indokolatlan. Maradjunk objektívek, és a véleményünket megfontoltan, konzervatív hűvösséggel és tárgyilagosággal írjuk le. Egy kis adalék tőlem, akit érdekel elolvassa, aki a világvégében hisz, azt meg csókoltatom.

Most innen úgy tűnik, fogást találtak a problémán, ami választópolgár komfortos vari (megetethető a birkanyájjal). Újra elmondom, a pénzügyi válságot megoldják. Ezek mesterséges folyamatok zömmel, nem kialakulnak, hanem így alakítják ki ezeket. Erre sok közvetett és sok közvetlen bizonyíték is rendelkezésre állhat bárkinek, de ki miben hisz, ahhoz görcsösen ragaszkodik. Megértem. Nem mellesleg megtudtam, Svájcnak elképesztő tartalékai vannak, legvégső esetben pedig a kantonok eldöntik, hogy államosítják a bankokat. Nagy ügy. A CHF megőrzi évszázados menekülési útvonal pozícióját. Mese nincs.

Az államosítás, ha jól van becsomagolva, lesz az i-re a pont, de a lényegen nem fog változtatni, adóból és költségvetési tartalékokból fogják a bankárokat kifizetni. Újra elmondom, mielőtt többen mentőt hívnak, mert nem bírják tovább a feszkót : nem a bankok a probléma. A probléma ugyanaz, ami minden válság idején volt, a túlfújt lufi kipukkant. Túl sok mohó pénzt ment a tőzsdékre, és ez most menekül, vagy likvidálják őket. Ez teljesen normális.

Az 1920-30 as évek válságát is a bankárok robbantották ki. Akkor végül ezt túltermelési válságnak aposztrofálták, de valójában egy hasonló helyzet lett mint a mostani : túl sok az eladhatatlan portéka. Hozadéka hosszű évekig tartó munkanélküliség, recesszió, gazdasági világválság lett. A háborúk miatt nem jól modellezhető az elkövetkező szakasz. Nagymedve volt.
Az 1970-es válságról nincs olyan érdemi infóm, melyet leírhatnék ide.
1987- ben egy adótörvény miatt az ingatlanárak esésbe kezdtek, a részvénypiacokról a tőke kézzel lábbal menekült , októberben vérfürdő lett, nagyobb, mint a mostani eddig. Kényszerlikvidálások tömege. Akkor még nem volt elektronikus kereskedés elterjedve, a telefonok csörögtek , ha volt éppen vonal. Az orderek is nagyon nehezen kerültek a helyükre, sokan nagyon sokat buktak akkor. Nagymedve volt.
2000 től az az irreális elképzelés ami előzőleg fűtötte a tőzsdéket, hogy az internet világával kapcsolatos cégek árazása nem jó, és a növekedési potenciál ezen cégeknél a csillagos eget is kiüti - bedőlt. Látványos tőkekivonás indult meg ekkortájt, ami 2-3 éves medvébe taszította a piacokat. Nem volt kegyelem senkinek. Kismedve volt.

A mostani válság nagy. Egy alapos nagymedve. Mi a probléma valójában? Ahhoz hogy megértsük, egészen az 50-es évek amerikájáig kell visszamennünk. Az utókor majd ezt túlfogyasztási válságnak fogja hívni valószínűleg. Az 50-es évektől kezdve az Usában kialakult lassan de biztosan a hitelezésnek egy meglehetősen "furcsa" fajtája - nem minősítem, de magyar bankok ilyet sosem tettek szerencsére máig - ez a fajta hitelnyújtás meglehetősen "laza" volt. És most finom voltam. Egy munkahellyel rendelkező Usa állampolgár annyi hitelt kapott, amiből tudott magának egy kertvárosi kis házacskát is venni. A gazdaság virágzott, a dollár mögött aranyfedezet volt, munkahelyek a sötét negyvenes évek végétől gombamód szaporodtak...az ország virágzásnak indult. Erős szociális háló védte a polgárt, betegség, baleset, rendkívüli családi esemény nem billentette ki egzisztenciájából. A hitelfelvétel a 60 as években tobzódott. Szinte már a szomszéd kutyájának is volt valamilyen hitelkártyája, amivel sikeresen bevásárolhatott. A tévé, média még gyerekcipőben járt, nem vol kísértés, nem volt állandó vásárlási kényszer belekódolva az agyába, jellemzően annyit vett, amire szüksége volt. A 70 -es évek, a vietnámi háború, a "nagy generáció" fellépése, a forradalmak (68 Párizs), a lázadás a komformizmus ellen, a semmi az üresség az érétéktelenség ellen...ezek mind mind egyre terjedtek a fiatalok körében, sokan a vietnámi háborúból dezertáltak, vagy be sem vonultak. Komoly kis diákforradalom zajlott, de amit látni kell...az amcsi átlagpolgár még mindig kényelme, hitelkártyája és komfortos életkörülményei védőhálójában dagonyázott. Bár....a jelek már megmutatkoztak, a növekedés üteme csökkenni kezdett. Nos, Nixon aláírta a paktumot, a világ devizáinak már nem kell aranyfedezet. Ebben bankárok, és sokan mások is részt vettek, előkészítették. Óriási horderejű döntés volt ez, A korlátlan pénzkibocsájtás előtt nincs akadály innentől. És ezzel párhuzamosan és fokozatosan kiépült annak a rendszernek az alapja, ami épp most dőlt össze. Mi is volt ez? Elképesztő támadás minden józan ész és emberség ellen. A tőke, a korlátlan és szabad karvalytőke kiszabadult a palackból. Olcsó hitelek garmada nagy tételben, Milliárdok tonnái éhes tőzsdecápák kezében. A 90-es évekre egész komolyan veszélyeztetni kezdték Usa szociális egyensúlyát. Akkortájt a Wall Street kedvenc elfoglaltsága volt a cégfelvásárlás. A következőt tették : kiszúrták azokat a cégeket, melyek könyve rendben volt, jelentős készpénzállománnyal rendelkeztek, a nyugdíjalapjuk feltöltve, tartozásuk nincs, de az ÁRFOLYAM --figyelem -- az árfolyam a béka segge alatt volt. (Teljesen normálisan...nincs benne mozgás, nincs benne hír, nincs semmi...dolgoznak, termelnek, a dolgozők este hazamennek és boldogok....és az árfolyam semmilyen hisztit fel vagy le nem tükröz. Ezek a cégek a környék lakosainak munkát, és biztonságot jelentettek. A Wall Street-i dollármilliárdok megtámadták ezeket a cégeket, egy kezdeti lökéssel elképesztő mennyiségú rv birtokába kerültek. Röviden : az árfolyamot maximalizálták. Ez a játék komoly sport lett. Árfolyammaximalizálás...a cég reális értékét tükrüzze az árfolyam - mondták - miközben az egekbe kergették azzal, hogy belevettek emberesen. Erre persze meglódult alaposan és ment tovább. Több cég egyidejűleg is támadott és megszerezve a közel 49 %-ot, már gyerekjáték volt megszerezni az irányítást a cég felett azzal, hogy az igazgatótanácsba bekerültek a Wall Street karvalyai. A céget feldarabolták, a melósokat elküldték, és több részletben jó áron a céget továbbadták.
Nem térek ki minden részletre, a lényeg a lényeg : a 90-évektől gyakorlatilag legfelső fokozatra kapcsolt a túlfogyasztás kikényszerítése. Ebben a világmédia is alaposan benne volt. Egy ördögi körbe került a fogyasztó. a pénz lett az isten, értékrendek családok egzisztenciák dőltek romba az állandő pénzhajhászás és idióta vásárlási kényszer miatt. A csapból is az folyt, vegyél vegyél vegyél....a tőkés társaságok kartellje mint a kannibálkapitalizmus megalapítói állandó túlfogyasztásba hajszolták a polgárt, hogy a saját hasznuk, többlettermelésük, fejlődésük meg ne szakadjon. Természetesen a bankárkartell szoros együttműködésével történt a napjainkig mindez, hiszen a fogyasztó ezeket az üzött vadhoz hasonló értelmetlen vásárlásait rendre újabb és újabb hitelekből tudta csak megvalósítani. Vagyis : a bank felelőtlenül és összeesküdve a tőkés társaságokkal, orrba-szájba adta a hitelt az ezredik borotvára, a tizedik tévére, a negyedik autóra...minden gyorsan a kukában végezte. A tőkés társaságok pedig ezekből a hitellel , reklámmal és idiotizmussal agyoncsapott emberekből az utolsó garast is kifacsarta.

És elérkeztünk napjainkhoz. A tőkés kannibalizmus összeomlott. Nagyon helyes. El vele. Ennél gátlástalanabb és elvetemültebb összeesküvést az emberiség egyik fele ellen nehéz elképzelni. (A másik feléről se feledkezzetek meg, az arab , hindi és muszlim világban nyoma sincs ennek a problémának, ott a hülyítés nem indult el---igaz voltak helyette más orbitális hülyítések..de ez nem ide tartozik most).

A visszafele utat nem mindom el, a lánc végén az amcsi munkanélküli polgár áll nyakig eladósodva. ÉS EZ LESZ A PROBLÉMA. Nem a bankok, ők megkapják a pénzt. amire a piacok rallizni fognak. Utána...erről írtam...gondoljátok tovább...mi lesz ebből? Rátok bízom.